2014.10.01.

2014. október 1.

Mindannyiunknak vannak olyan napok a saját történelem könyvünkben, amikre életünk végéig emlékezni fogunk.7 évvel ezelőtt ezen a napon dobtam be a törölközőt, az utolsó munkanap a multik világában és ugrottam a semmibe, 0-ról indîtva újra az Életemet. Minden évben különleges nap ez számomra, nekem kicsit ez az újév napja is, ilyenkor a szokásosnál is többet időznek gondolataim az emlékek között, de már más szemmel nézve rájuk, hogy honnan hová jutottam a jelenlegi pillanatig. Mennyi minden történt azóta.., álmomban sem gondoltam volna, hogy mi mindenre képes az ember lelke és elmèje, pozitív és negatív értelemben is! 

Eszembe jutott egy tanmese, ami nekem rengeteget segített a gödör legmèlyèn, és amiért valójában ezt a posztot megîrtam. Tudom, hogy nem véletlenül kúszott be a gondolataim közé, valószínűleg ez a történet most jól fog jönni valaki másnak és remélhetőleg segíteni is fog számára! Ne feledd: rázd le és taposs rá, képes vagy rá! Van az úgy, hogy az ember kilátástalannak tűnő helyzetbe kerül és úgy érzi, hogy itt a vége, feladja. 

De mielőtt feladnád, jusson eszedbe az alábbi tanmese! 

A SZAMÁR ÉS A KÚT

Egy nap a földműves gazda szamara beleesett a kútba. Fájdalmasan bőgött hosszú órákon keresztül, de a gazda nem tudta, mit tegyen. Végül arra a szomorú elhatározásra jutott, hogy a szamár már öreg, a kutat pedig úgyis be akarta már temetni, ezért nem próbálja meg kihúzni az állatot, inkább betemeti.Hívta a szomszédjait, hogy segítsenek minél gyorsabban betemetni a kutat. Mindannyian lapátot ragadtak és elkezdték hordani a földet a kútba. A szamár rájött, mit tesznek vele, ezért szörnyű siránkozásba kezdett. Kis idővel később azonban mindenki meglepetésére lenyugodott. Néhány újabb lapátnyi föld került a kútba, mikor a gazda lenézett a kút mélyére, miért hallgatott el a szamár. Teljesen elképedt azon, amit látott. Amint egy újabb lapát föld érte a szamár hátát, lerázta magáról azt, és a lehulló földet lépcsőként használva feljebb lépett. Ahogy az emberek folyamatosan hordták a földet, a szamár újra és újra lerázta magáról azt, míg mindenki csodálatára fel nem jutott egészen a kút pereméig. Ekkor átlépett a peremen és boldogan elügetett.